2011. szeptember 4. 10:00
Pálffy Renáta
MNO.hu
Mitől
válhat vonzóvá, egyedivé egy turisztikai célpont? Hogyan lehet elérni,
hogy minél többen látogassanak el egy adott településre? Mi az oka, hogy
míg Magyarország kapcsán az egészségmegőrzést, a gyógyfürdők
szolgáltatásait a turizmus egyik legfontosabb szegmensének tekintjük, a
magyaroknak mégis töredéke utazik ilyen szándékkal? Többek között ezekre
a kérdésekre is igyekeztek választ adni a III. Turizmusföldrajzi
Szimpózium előadói, ahol az is felmerült, tisztában vagyunk-e egyáltalán
azzal, mit jelent a luxus.
• Évről évre kényeztetni kell őket, különben nem jönnek többet
Minden turista meg akar valamit
ismerni, amikor utazik, legyen szó egy all inclusive szállodában
eltöltött kikapcsolódásról vagy egy túlélőtúráról – vélekedett Szabó
József, a Magyar Földrajzi Társaság elnöke a III. Turizmusföldrajzi
Szimpóziumot megnyitó beszédében. Mint mondta, nagyon fontos, hogy a
turizmusban ebbe az irányba, azaz a megismerési szándék felé is
terelődjön a hangsúly. A szeptember 2-án megrendezett fórumon a
résztvevők azt fejtegették, hogy milyen szerepe van a turizmusnak az
életszínvonal, az életkörülmények, az életmód és az életminőség egyéni,
közösségi és települési szintű befolyásolásában.
Ligeti Ádám, az
Elladam Kft. tanácsadója előadásában a turisztikai desztináció
menedzsment (TDM) előtt álló kihívásokról beszélt. Mint kifejtette: a
TDM olyan konstrukció, amely megalkotja a térségek saját arculatát, egy
hiánypótló tevékenységet lát el, amely korábban elsősorban az
önkormányzatokra hárult. Napjainkra ez kikerült az önkormányzatok
feladatköréből, és inkább a civil szféra, az érdekelt vállalkozások
tevékenységébe épült be. Mostanság az a tendencia, hogy ők építik a
desztináció (úti cél, fogadó terület) arculatát, melynek célja, hogy
minél több látogatót vonzzanak az adott helyre. A tevékenység kulcsa a
szereplők aktivizálódása, összefogása, akik együtt gondolkodnak azon,
hogy hogyan építsék fel a marketingstratégiát, melyet összekapcsolnak az
országos és regionális turisztikai folyamatokkal. A szakember
hangsúlyozta: ma már a verseny nem az egyes szállodák között zajlik,
hanem a turisztikai célpontok versengnek egymással. Nem az a trend, hogy
szállodai szobák fényképeivel csábítják a majdani vendégeket;
élményeket, életérzést kell kínálni a közönségnek.
Jól látható,
hogy egyre több a versenyképes kínálattal rendelkező desztináció, a
versenyt azonban az dönti el, hogy ki tudja jobban eladni magát –
szögezte le Ligeti Ádám az MNO kérdésére válaszolva. Az a fajta
komplexitás, amellyel szinte minden turisztikai ajánlatnál találkozunk,
ma már nem elég – hangsúlyozta. Mint kifejtette: nem elegendő, hogy
egyszerűen wellness-szolgáltatást, kulturális- gasztronómiai élményeket,
jó borokat kínálunk az embereknek. A széles kínálat egy alap, melyen
belül szükség van valamilyen húzó motívumra, amitől az az ajánlat több
lesz. Meg kell találni azokat az ínyencségeket, amelyekkel tényleg
egyedivé válhatnak ezek a desztinációk – jelentette ki, hozzátéve: ezt a
helyi sajátosságok, lehetőségek kihasználásával lehet elérni.
Utazni az egészségért
Michalkó
Gábor a magyarországi turizmus zászlóshajójaként emlegetett
egészségturizmus lehetőségeivel kapcsolatos tudományos
következtetésekről számolt be. Az MTA Földrajztudományi
Kutatóintézetének tudományos tanácsadója kiemelte: Magyarországon az
egészség nem tartozik a legfontosabb utazási motivációk közé az
állampolgárok körében. A belföldön több napra utazók mintegy 1,5
százaléka jelöli meg utazási motivációként az egészségmegőrzést. Így nem
várható az sem, hogy életminőség-javulás fog bekövetkezni. Mint
leszögezte: a feladat tehát az, hogy hogyan tudjuk azt az óriási
potenciált hatékonyan kihasználni, ami a fürdőfejlesztések során
kialakult. Meg kell találni a módját annak, hogy minél több embert
bevonjanak, és megértessék azt az üzenetet, hogy azért is utazzanak,
hogy az életminőségük jobb legyen és egészségesebbé váljanak – mutatott
rá.
Mint ahogy azt az MNO-nak kifejtette: a fő probléma, hogy
azok, akik utaznak, rokonoknál, barátoknál, ismerősöknél szállnak meg,
és amikor megkérdezik őket a statisztikusok, hogy mi az utazásuk célja,
akkor azt mondják, hogy rokonlátogatás, barátokkal való időtöltés stb.
Aztán persze elmennek a gyógyfürdőbe, de így a szolgáltatás teljes
igénybevételére nem kerül sor. Akik azonban ténylegesen
egészségturisztikai motivációval mennek, igénybe veszik a többi
szállodai szolgáltatást is. Michalkó Gábor úgy véli, nagyon jó lenne ezt
a szegmenst fejleszteni, hogy az egészségturizmus tényleges
motivációként jelenjen meg.
Van tehát potenciál – vélte Michalkó
Gábor –, de a magyarok nagyon szeretik az úgynevezett szívességi
szálláshelyet, és ebben az esetben nem fizetnek a szállodáért, a
kereskedelmi vagy a magánszálláshelyekért. Mint mondta: az alapvető
probléma, hogy az embereknek nincsen pénzük, ezt némiképp kompenzálta az
üdülésicsekk-rendszer, most pedig majd a Széchenyi-pihenőkártya fog
ebben segíteni. A szakember úgy látja, a szolgáltatók a jelenlegi
helyzetben kénytelenek engedni az áraikból, hogy legyen érdeklődés
irántuk, ám a szolgáltatás színvonalából saját érdekükben nem
engedhetnek, hiszen akkor nem fog hozzájuk vendég érkezni.
Nem ismerjük a luxust?
-
Ha az emberek elutaznak, szép, jó, kényelmes szolgáltatásra tartanak
igényt – jelentette ki Molnár Mihály, az E-Travel Club Utazási iroda
ügyvezetője előadásában, hangsúlyozva: nagyon fontos tény, hogy az
embereknek igényük van a jó(l)létre. Ennek kapcsán arra hívta fel a
figyelmet, hogy a sokat ismételt és a már szinte elcsépelt, elkoptatott
„luxus” szó mindenkinek mást jelent. Azt mindenki tudja, hogy az életmód
szempontjából az átlagból kiemelkedőt, minőségibbet képviseli. A
fogalomnak azonban hazánkban még nincsen kiforrott kultúrája, és az is
probléma, hogy Magyarország nincs is megfelelően menedzselve, ha a
luxusszolgáltatások kínálatáról van szó – ismertette.
Kommentáld!