Hencidától Boncidáig

Ki ne ismerné a mondást: elmegyek Kukutyinba zabot hegyezni? Mesebeli falu neveként hangzik ez a fülünk számára, pedig létező településről van szó, sőt még a zabhegyezés is megtörtént - a Csongrád megyei Ferencszállás zabbal bevetett pusztáját az 1880-as években elöntötte a Maros, ezért a parasztok csónakba ültek, és így vágták le a zab hegyét, azaz a megmentett kalászokat.
Számos népmesénk végződik a szegény kondáslegény és szépséges királylány kézfogójával, amikor is a fiatalok „dióhéjba ültek és a Küküllőn leereszkedtek, majd csaptak olyan lakomát, hogy Hencidától Boncidáig folyt a sárga lé" (azaz a sáfrányos tyúkhúsleves és a tokaji bor). Hát kérem, a Hajdú-Bihar megyei Hencida és az erdélyi Kolozsvár melletti Bonchida létező települések! Azonban Piripócs (ami a Pallas Lexikon szerint képzelt helység, az elmaradottság és a kisszerűség megtestesítője) vagy Mucsajröcsöge (hasonló jelentéstartalommal, mint Piripócs), a Pilisborosjenő hatására született Pilissörösjenő a valóságban nem létező településeink. Ahogyan hiába keresnénk a térképen Szabó Magda Abigél című regényének Árkod nevű helyszínét vagy az Angyalbőrben - sorozat Vasbogdány városkáját.

Nem mese, valóság!

A Nógrád megyei Kisecset azonban nagyon is létezik, 1493-ban említik először Echet néven, a török hódoltság idején már Ecsedként jegyzik, 1755-től a mai elnevezését viseli. De találunk Nagyfenék és Nagybajom néven is településeket, előbbi Terem községhez tartozó tanya Szabolcsban, utóbbi Somogy megyében keresendő, az Árpád-kori Baj, Baján szóból ered maga az elnevezés, jelentése: gazdag.
Győr-Moson-Sopron megye is bővelkedik érdekes helységnevekben: van Bősárkány és Szilsárkány (a „sárkány" köznévből keletkezett személynév vagy földrajzi név nyomán), Mérges (a község ura Mérges Miklós volt, akinek a vár köszönhető és a híd a Rábán), valamint Beled (névadó az Osl nemzetségben gyakori Belud személynév).

Összefut a nyál a szánkban, ha a szabolcsi Sonkád községre vagy a borsodi Szalonnára gondolunk (utóbbi neve valószínűleg a szláv slana - sós szóból származik, a közelben ugyanis enyhén sós vizű forrást találunk). Ehhez jön még a vasi Rum (a német Ruhm személynévből vagy a Rummy családnévből).

18+?

Kicsit frivolnak tűnik a zalai Kacorlak (először 1314-ben említik Lok néven, majd a tulajdonosok, a Kacorok után nyeri el végső elnevezését). Hasonlóképpen tűnik merésznek első látásra Pornóapáti, de aztán kiderül, hogy előtagja a szláv Pernovo helynévre, utótagja pedig az egykori ciszterci apátságra utal.

A tokaj-hegyaljai borvidéken, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében találjuk Makkoshotykát. Már a tatárjárás idején is szőlőt termesztettek itt, a borospincékben rejtőztek el a tatárok elől a helybéliek. 1262-ben V. István egy Hugka nevű vitéznek adományozta a falut, ebből lett később a Hotyka. A természeti adottságokra, a tölgyekre és termésükre utal a Makkos-előtag.

Részlet Fehér Klára Vakáció Magyarországon című könyvéből:
„Pécsről most délnek tartottunk, széles, termékeny dombvidéken át, mulatságos nevű, jómódú falvak mellett. (Tolna-Baranya úgy látszik, földrajzi humoráról is nevezetes. Tolnában mondják, hogy ebben a megyében fojtotta meg Othello Desdemonát, méghozzá Mórágyon. Baranyában meg szívesen jár a legény, mert hogy ott van Szőkéd is, meg Lánycsók is. Aki nem hiszi, vegye csak elő a térképet.)"