kategória: Tudomány 2013 szeptember 02, hétfő - 14:46 | szerző: mti/richpoi.com    Címkék: dunavirág, virág, címkefelhő

Az utóbbi néhány évben jelentősen javult a Duna vizének minősége, ennek egyik eredményeként 2012-ben a dunavirág újra tömegesen rajzott a magyar Duna-szakasz számos helyszínén - adta hírül hétfőn közleményben a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontjának (MTA ÖK) Duna-kutató Intézete. Kriska György, az intézet tudományos főmunkatársa kollégáival együtt Tahitótfalu mellett augusztus 19-én és azóta szinte minden este ismét megfigyelte a tömegrajzást, amely alapján a szakemberek remélik, hogy a dunavirág sikeresen megtelepedett a magyarországi Duna-szakaszokon.

A vízben az elmúlt évtizedekben főleg a szerves eredetű szennyezés miatt nem élt meg ez a kérészfaj, de az sem kizárt, hogy a nitrát- és foszfátszint lecsökkenése is hozzájárult a pozitív fejleményhez. A folyó vize elsősorban a bécsi szennyvíztisztító üzem modernizálása miatt tisztult ki ennyire, Európa legkorszerűbb víztisztítója működik ott. A Duna Budapest alatti szakaszán a csepeli szennyvíztisztító hozhat pozitív változást.

A kérészek rendjébe tartozó tiszavirágot (Polingenia longicauda) júniusban és júliusban lehetett néhány napon keresztül nagy mennyiségben megfigyelni a Tisza magyarországi szakaszán. A kérészek egy adott helyen csupán néhány napig rajzottak, nagyjából 18 és 20 óra között, még világosban. Ezzel szemben az ugyanebbe a rendszertani csoportba tartozó közeli rokon, de méretre jóval kisebb faj, a dunavirág (Ephoron virgo), amely többek között a Dunában és a Rábában őshonos, a Duna egy adott szakaszán mintegy két héten keresztül rajzik. Ez a jelenség nagyjából augusztus 19-től szeptember elejéig a kora esti óráktól, alkonyattól kezdve figyelhető meg - mutatott rá Kriska György.

A Tahi és Tahitótfalu közötti Tildy Zoltán-híd lámpái rajzás idején tömegével vonzzák magukhoz a kérészeket, amelyek sárgásfehér csóvákat alkotnak a lámpák körül. Ezáltal úgynevezett ökológiai csapdába kerülnek az állatok, és milliószámra pusztulnak el a nőstény egyedek, petecsomóikkal együtt. A dunavirág Magyarországon a törvény által védett, természetvédelmi értéke 10 000 forint, így több tízmilliárdos természetvédelmi kár keletkezik a lámpák miatt. Az MTA ÖK Duna-kutató Intézete és az ELTE Környezetoptikai Laboratóriuma együtt keresi a megoldást a természetkárosítás problémájára.

A szakemberek kézilámpás vizsgálatok eredményeire alapozva egyelőre két lehetséges megoldást javasolnak. Az egyik egy olyan fénysorompó kialakítása amely az optikailag veszélyes objektumok (kivilágított hidak és horgonyzó hajók) előtt helyezkedne el és a kivilágított hidakhoz hasonlóan megakadályozná a kérésznőstények továbbhaladását oly módon, hogy az itt feltorlódott kérésztömeg nem száraz felületre, hanem a folyóvízbe hullana az utódgeneráció kifejlődését biztosító petékkel együtt. A másik javaslat szerint polárszűrőkkel szerelnék fel a fényforrásokat, amelyek így nem vonzanák a kérészeket.

A dunavirág egykor Európa legtöbb részén elterjedt volt, de a kontinens nagyobbik részéről kihalt. A Rábában mindig is megélt, és a rajzást vizsgáló kutatók szerint valószínűleg onnan sikerült újra megtelepednie a Dunában (ám ezt a kérdést megnyugtatóan csak genetikai vizsgálatokkal lehet tisztázni).

A dunavirág a kérészek rendjébe tartozó rovar, a közismert tiszavirághoz hasonlóan. A tiszavirág kifejlett példányai 8-12 centiméteresek, míg a dunavirág ennél kétszer-háromszor kisebb. További különbség, hogy míg a tiszavirág általában két-háromszor rajzik tömegesen egy adott helyen, addig a dunavirágnál nem szokatlan a tíz-tizenegy rajzás sem. A folyamat várhatóan szeptember végéig tart. A dunavirágot mérete miatt sem lehet összekeverni a most szintén nagy tömegben rajzó, ám jóval kisebb árvaszúnyogokkal.

A tiszavirág rajzása a Tiszán este hat és nyolc óra között zajlik, rendszerint július elején. A Dunán viszont este fél kilenc és tíz között repül a dunavirág, így a rovarokra erősen hatnak a fények pozitív fototaxisuk miatt (az ógörög eredetű taxis szó a biológiában azt jelenti, ha az élőlények valamilyen hatásra egy adott irányba mozognak).

Magyar biofizikusok és ökológusok a Tiszával és a Dunával kapcsolatos új eredményei nyomán ma már tudjuk, hogy a folyók környezetében megjelenő mesterséges tárgyak közvetlen hatást gyakorolhatnak a folyóvizek élőlény-együtteseire. Ez gyakran jelentősebb befolyást jelent, mint egy közvetlenül a vízben kialakított építmény. A mostani tömegrajzásnál sem csak a jelenséget dokumentálják a kutatók, hanem azt is, hogyan hatnak a Duna-hidak a rovarokra. Az eddigi vizsgálatok során már sikerült bebizonyítani, hogy a kivilágított hidak, állóhajók és vízparti épületek végzetes fénycsapdát jelentenek a kérészeknek.

A petézéshez készülő nőstény kérészek közül több tízmillió pusztul el a petecsomóival együtt a mesterséges tárgyak közelében. Ily módon csak emiatt több tízmilliárd forintos természetvédelmi kár keletkezik, és sérül a dunavirág utódgenerációja. A természetvédők szerint ez a jelenség is alátámasztja, hogy a Dunán és a parton fölépített műtárgyak gyakran előre nem várt természetkárosítás okozói lehetnek, csökkenthetik a folyó biológiai sokféleségét, előnytelenül hatnak a folyó ökológiai állapotára és ezáltal a víz minőségre.

A Magyar Tudományos Akadémia Duna-kutató Intézetének és az ELTE Környezetoptikai Laboratóriumának kutatói azt is vizsgálják, milyen hullámhosszú és polaritású fény zavarja meg a legkevésbé a kérészeket. Az eredményeket felhasználva módosítani lehetne a világítási rendszereken, csökkentve a természetkárosítást.

Kapcsolódó cikkek a virágainkról: