Egy hete, amikor frissen festett falak és a szerteszét heverő építőanyagok között lépkedtem, elég nehéz volt elképzelni, hogy pár napon belül megnyílik itt a Tisza-tavi Ökocentrum, és Európa legnagyobb édesvízi akváriumában lehet majd csodálni a Tisza szörnyetegét, a 4-500 kilósra is megnövő vizát. A 15 centiméter vastag ragasztott üvegtáblákat fedő fólia felhasított részein akkor még hiába sandítottunk át: az akváriumvárosba kerülő 50 féle hal még zömében karaténban volt, s a vizák is ott dekkoltak. Még a központ egyik fő attrakciójának szánt vidra-családot sem telepítették be. Csak néhány harcsa várta unatkozva a medencéjükbe nemsokára érkező, lakótársként és nassolnivalóként egyaránt szolgáló keszegeket.

A központ – még ha nem is teljes felszereltséggel – de megnyílt tegnap, s ma először látogatható. Még nem fog teljes pompájában megmutatkozni, mivel sok hal még most is karanténban van, s amelyek nem, azok nem lesznek még a látogatókhoz szokva, és esetleg elbújhatnak. (Május egészében 30 százalékos kedvezményt adnak az átmeneti állapotok miatt a mindenhová belépésre jogosító 2900 forintos napijegyből is.)

Ám a hiányosságok dacára, amelyeket az elkövetkezendő egy-két hónapban fognak pótolni, jól lehet látni, hogy nagy dolog épült itt. A templomszerű látogatóközpont a kulcspontja lesz a térség fejlődésének. Az itteni programok sokszínűségén és fogadtatásán dől majd el, hogy vajon valóban az ország keleti Balatonjává válik-e a Tisza-tó környéke.

Évi 200 ezer fixen

A két milliárd forintos, 90 százalékban uniós támogatásból létrejött épület és a hozzá tartozó hét hektáros vízi park megálmodói szerint még tíz év múlva is évi 200 ezer látogatót fog hozni.

Ez egy nagyon nagy szám, különösen, ha azt nézzük, hogy a Tisza-tó környékén ma évi körülbelül egymillió vendégéjszakát töltenek el, ami fejenként 2-3 éjszakával számolva azt jelenti: ma körülbelül 300 ezer ember látogat egy évben a Tisza-tóra, zömmel aktív pihenést választó családok. Ám ahhoz, hogy a központ támogatási szerződésben vállalt céljai teljesüljenek, vagy egészen új csoportoknak kellene felfedezniük a tó vonzerejét, vagy az oda látogatók jelentős hányadát évről évre be kellene tudni vonzani a központba.

Európában egyébként több nagyobb akvárium is van - a budapesti Tropicarium is benne van a Top 10-ben - ám a nagyobbak mind tengerben élő lényeket mutatnak be, nem édesvizi halakat.

Anyu, menjünk idén is a vizákhoz!

Ez utóbbi, még ha kihívás is, nem tűnik teljesen esélytelennek. A többféle belépőjegy-konstrukció sokrétű programlehetőséget is fed: van apró tutajokkal felszerelt vízi játszótér, amely önmagában elegendő program sok gyerek számára egy délutánra. Van több, víziállat és -madár megfigyelésére kihegyezett sétahajózási program is. A területhez csatolták a környéken skanzenként működő tájházat és a horgászati-halászati eszközöket bemutató programot. Lehet barangolni a 4 kilométeres vízi tanösvényen, dámszarvas- illetve aranysakál-futtató, 3D-mozi a tóról (és másról) és egy terrárium is, ahol fordított életet élő békákat és gyíkokat lehet a mesterséges sötétítésnek köszönhetően nappal is csodálni.

A legnagyobb attrakció persze az akváriumrendszer, amelynek már technikai leleményessége is érdekes. Nem véletlenül beszélnek egyébként rendszerről: van olyan medence, amely aprócska halaknak ad otthont egy nagyobb akváriumból üveggel elkerített részen. Ha nem így lenne, látni sem lehetne a őket, teljesen beolvadnának a nagyobb halak közé. Aztán ott az üvegalagút, amely mérnökei ügyességének köszönhetően egyenes falú, s így torzítatlan képet ad majd, mint ha mi is ott állnánk a vizák között a vízben. Az építészeknek sok kihívással kellett megküzdeni: régen itt Tisza volt, s ma is mozog a víz a talajban. Az épület gyakorlatilag egy vasbeton-tepsin billegve tartja magát egyenesen. Aztán például úgy kellett megépíteni, hogy ha kipattannának a medence falai – ami nem fordulhat elő, nyugtat meg minket Szabó Lajos,  a Magyar Turizmus Zrt. Tisza-tavi vezetője – ne emelkedhessen sehol sem magasabbra a víz térdszintnél.

A látogatás felér egy biológiaóráva. Izgalmas lesz például, hogy sok fajta él együtt, akár ragadozók is prédájukkal. A harcsák azért etetve is lesznek, így nem feltétlen lesznek gyermekeink szeme előtt széttépve a keszegek. És a csukákat inkább különválasztják, mert azok mindenkinek nekimennek. Sok múlik egy ilyen létesítményben a halpszichológián: ha bírják a vizák lelkileg, akkor például időnként lemerülhetnek majd hozzájuk a búvárokkal a látogatók is.

Egyszóval a központ jó adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy valóban évről-évre érdekes legyen,bár persze sok múlik a gyerekeken. Pontosabban, hogy mennyire tudják nekik a központ emberei elmagyarázni, mi miért nyűgözi le a felnőtteket.

Pestet elfedi a reklámzaj

Nehezebb diónak tűnik a jelenlegi vendégkör szélesítése, pláne, hogy egy országos léptékben parányi, mindössze 40 millió forintos marketingkeret áll rendelkezésre. Szabó Lajos elmondása szerint ennek zömét azokon a helyeken való reklámozásra költik majd, ahonnan ma is sok látogató jön a térségbe: a vidéki nagyvárosokból. Egyrészt öt megyeszékhely van a tó 100 kilométeres körzetében: Nyíregyháza, Debrecen, Miskolc, Szolnok, Eger. Másrészt pedig érdekes mód sokan jönnek a Nyugat-Dunántúl nagyvárosaiból, egyebek között Szombathelyről is. „Amit mindig nagyon nehezen tudunk kezelni, az Budapest” – fogalmaz Szabó Lajos – „Érdeklődés lenne, de nagyon nehéz áttörni a reklámzajon.”

Így a fővárosban főleg speciális csoportoknak fogják marketingelni a központot. A külföldi vendégek bevonzása pedig igazából egyelőre nincs is napirenden.

De vajon képes lesz-e az Ökocentrum arra, hogy egyfajta tiszai Disneylandként messziről odavonzzon embereket? Több vállalkozó erősen reménykedik benne. Környékbeli pletykák szerint például már meg is jelent egy „készpénzes” – tehát nem uniós támogatásokra bazírozó – szállodaberuházó is, aki wellness-centrumot építene Poroszlón.

Bízik a Tisza-tó növekvő vonzerejében a négycsillagos, de családok fogadására is berendezkedett Tisza-Balneum Hotel vezetősége is...

Persze nagy kérdés: vajon mennyi forgalomra van ahhoz szükség, hogy elég pénzes vendég legyen köztük a Balneum 60-70 ezer forintos egy főre eső napi árainak a kiperkálásához. Talán e megfontolás is vezérelte Kékessyéket abban, hogy beruházzanak egy kalandpark létesítésébe is a hotellel szembeni szigeten. A jelentős részben uniós támogatásból épült gigantikus Robin Kalandpark, amely egy egész napos, izgalmas, de megerőltető programot jelent egy strapabíró harmincas számára is, szintén vonzó lehet az Alpokban túrázó, aktív pihenést kedvelő fiatalos – és fizetőképes – menedzserek és családjaik számára.

A Kalandsziget pedig elég direkt módon építhet az Ökocentrumra, hiszen idén közvetlen vízijárat is létesült köztük. Ezzek körbe is értünk: a turisztikai infrastruktúra szintjén már tulajdonképpen elég sok minden együtt van ahhoz, hogy a Tisza-tó betöltse azt a szerepet, amit a kiskörei-medence hetvenes évekbeli elárasztásakor szántak neki: hogy az aktív pihenők paradicsoma vízi paradicsoma lesz. Most már csak az a kérdés: vajon a pihenni vágyók is így látják-e.